I. Kula bá éneke fiának:
A földön minden lény kakál valahogy,
Így van, hogy ez a kör örökké forog.
Nézd csak meg a zöld füvet,
Vagy a madarakat az égen,
Mindez frankón működik,
Elmondom, hogy megértsed.

A füvet megeszi a tehén,
A tehén húsát az ember,
A hús táplálja őket,
És szarként távozik reggel.

A szar lemegy a csatornán,
Egészen a tengerig,
Ott a planktonok lebontják,
Azokat halak megeszik.

Mikor a nagyhalak megeszik a „szaros” kicsiket,
Közel úsznak a partokhoz, ez okozza vesztüket,
Medve táplálékok lesznek,
kakaként ürülnek,
Abból kelhetnek életre
a további élelmek.

Ez az antilop kakája,
A zsiráf széklete,
Lepottyan a földre,
És lesz a fű élettere.

A füvet legeli tehén,
Majd az jön ki a seggén,
Így lesz az emberi étel,
És kezdődik újra az egész.

Én vagyok az antilop kakája,  Kula bácsi fia
Ami lepottyan a földre,

Belőlem nő a jövő fűje,            Kula bá
Amin majd jót kérődznek.

Én, a leopárd lába,                   Kula bácsi fia
A tyúknak a szárnya,

Később az ember vacsorája,  együtt
Hogy kakává váljunk újra.
Ez a kör a kaki körforgása.

II. Kyle éneke:

Csodák majd’ mindennap történnek, akár veled, vagy velem. Kyle
De ne várj a csodára, amíg nem teszel érte, hogy meglegyen.

Te remélsz, én igyekszem,
Te imádkozol, én cselekszem.
Megtesszük, ami szükséges,
Mert segítség a csodának is kell.

Te érzelmeskedsz, én vegyítek,         Stan és Kyle
Te ücsörögsz, én menetelek.
Kérj tanácsot akár a szomszédtól,
Mert segítség a csodának is kell.      Kuláék

Te kívánsz, én fúrok-faragok,               Stan és Kyle
Te ücsörögsz, én nyomulok.
Próbáljunk mind dolgozni rajta,
Mert segítség a csodának is kell.